KÉPZELD el velem együtt, hogy az egyéni lét olyan kötél, amely a végtelenből a végtelenbe nyúlik, melynek nincsen sem kezdete, sem vége, és nem szakadhat el. Ezt a kötelet számtalan finom szál alkotja, amely - szorosan egymáshoz tapadva - vastagságát adja. Ezek a szálak színtelenek és feszesség, erősség és simaság tekintetében tökéletesek. Miközben e kötél, mint ahogy tényleg történik, minden helyen áthalad, különös balesetek érik. Gyakran megesik, hogy egy szál beakad és odatapad, vagy talán csak erőszakos rándítás téríti el sima útjáról.